Pages - Menu

2012. július 8., vasárnap

a clockwork life.






Amúgy elkezdődött ám a nyár. Olyan már mintha a Fishing On Orfűs mámor csak álom lett volna. Tök valóságszerűtlen az egész a mosthoz képest. De nem beckzoliskodok* ám csak írom mi is a helyzet.

Szóval ma itt voltak a rokongyermek és szüleik. A kölkökkel sosenincs semmi gáz mivel tesóm lefoglalja őket, vicces mert korban hozzám vannak közelebb de agyilag tökéletesen egy 10 éves szintjén mozognak. Node a szüleik, azok közül is az egyik - a nő milyen véletlen - mindig kiborít. Először is úgy beszél velem mintha én is kb 10 lennék másodszor meg. Ja ennyi. Ez kiborít. Képzeljétek el lédiz en dzsentölmennz azt hitte, hogy bulimiás vagyok. Történt az eset ugyanis, hogy megebédeltünk én meg nem éreztem magam utána valami jól, így hát elballagtam a wécére és könnyítettem magamon. Utána vissza a nappaliba, tovább csevegtem, majd miután a melegekre terelődött a szó felhúztam a szobámba - mert egy konzervatív seggfej mindkettő. Levágódtam a matrackámra és kezembe vettem A FANTOM-ot - amiből már csak 20 oldal van hátra - és akkor kopogtattak. Leül velem szembe a nő. Elkezd magyarázni, hogy klassz a szobám - amit már eddig is tudtam - majd éles kanyar, és 'nekem azt is elmondhatod amit anyudnak nem mersz'.
Hogy tesssssék ?
Elnyomott még pár álszent mondatot majd kerek perec kijelentette, hogy hánytatom magam. Hát komolyan mondom, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.
A napom fénypontja az volt amikor kihallgattam anutám és az egyik fölnőtt beszélgetését. Nem nagyon tudok idézni de Anutám azt ecsetelte, hogy mennyire rossz itt nekem, egyedül vagyunk és, hogy alig várja már, hogy elmenjek itthonról és hasonszőrű zakkant elméjű emberek társaságában tengessem napjaimat. Ez jól esett. A fantomban is ez van. Akit igazán szeretünk azt elengedjük.



beckzoliskodás = szenvedés. 

3 megjegyzés:

  1. Igazából semmi közöm hozzá. Valószínűleg válaszolni sem fogsz erre.
    Tulajdonképpen mért nem próbálod kicsit összerakni az életed? Vagy élni egy kicsit. Vagy nem tudom, de ez gáz..
    Bocsánat.

    VálaszTörlés
  2. nekem sincs semmi közöm hozzá, meg nem vagyok a védőszented, semmi ilyesmi. De megértelek, mert attól még, hogy nem most éled életed legszebb napjaid, szóval attól még élsz... és az ember akkor szeret írni, ha valami olyan történt vele. Ha jókedve van, akkor inkább kihasználja, hogy jó kedve van, és nem tartja fontosnak, hogy leírja, én legalábbis így teszek.
    ja, és tetszik a cím, még csak most olvastam meg láttam, de én is imádom:) a lényeg, hogy kitartást!:)

    VálaszTörlés
  3. DE VÁLASZOLOK.
    Na szóvaltehátÖ.
    Kedves Pletyus, (mindenféle irónia nélkül a hangomban, de tényleg) ha bővebben kifejted a véleményedet a nem-élésemről akkor fogok rá annak megfelelően, mint hosszúságban mint hangnemben replikálni. Ugyanis nem nagyon tudom mire vélni, a reakciód. Hogy ezt most ez az egy bejegyzéském váltotta ki belőled, vagy úgy ánblokk piciny személyem?!
    Az életem mérnöki precizitással hever darabokban de én bírom ezeket a darabokat. Na, de tényleg, írj bővebben és majd megaszondom. VAGYNEM.


    Kedves Lrigeippih ! (miiii?)
    Kösz, de tényleg jólesik a szíívemnek.
    Én is valahogy ezt érzem, hogyha minden fasza akkor azt érzem, ha nem akkor meg írom mert nincs jobb dolgom és utána jobban érzem magam. Jaaaaaa és mechanikus narancs rúúúúlz.

    VálaszTörlés