J. D. Salinger - Zabhegyező

Azt hiszem rájöttem miért irtózik az emberek többsége a Zabhegyezőtől.
Szerintem kezdjük rögtön az elején. Egy gyerek élete első igazi történetét átlagosan az ágyban fekve szokta hallani. Tudod, amikor az anyukád/apukád olvasott neked mesét.... Ez egyre kezd elmaradozni, sőt már-már a kihalt szülői feladatok közé sorolható - mert mindegyik bebassza a kölykét a tévé elé, hogy ne idegesítse őt - de maradjunk csak ennél, mert csak így kezdődik. Szóval lassan felfogod a sablonos sztorit; elkezdődik valami az 'egyszervoltholnemvolttal' aztán jönnek a szereplők, egyes emberi tulajdonságok majd amikor ezek egymásnak feszülnek akkor jön a bonyodalom, a sztori fő cselekménye, jön a tetőpont majd a befejezés a 'boldoganéltekamíg'. Röviden ez van minden átkozott mesében. De tényleg, és ez végig kíséri minden kisgyerek életét. Belénk van sulykolva ez a cucc - ami cseppet sem baj.

De pont ez az ami hiányzik a Zabhegyezőből.  

Oké megvan a főszereplő - nevezzük nevén - Holden Caulfield, az ő dumáját hallgatjuk már oldalak óta, vannak érzései, mint minden más 16 éves fiúnak és várjuk a történet fő cselekményét. Várjuk azt, hogy történjen valami meghatározó amire a könyv végén majd magyarázatot kapunk, esetleg levonjuk a a tanulságot. Viszont Holden nem csak az életben van elveszve hanem a könyvben is. Mindenről van véleménye és látszólag ugyan az irányítása alatt tart mindent olyan apró dolgok kötik le mint a Central Parkban lakó kacsák. Próbál felnőtté válni. A coca coláról whiskheyre váltani a kezét pedig nőkre cserélni. A világ mindig ellenünk dolgozik de ő ezt most - így tizenhat évesen - különösen érzi, és személyes sértésnek veszi. Felfedezte azt, hogy minden csak máz, a színészek elvannak telve maguktól, és nem hagyja nyugodni az űr sem. Az az űr ami az öccse elvesztése után keletkezett benne. Na nem akarom én itt hosszasan tépni a számat, bár lenne még mit hozzáfűznöm. Ezt a könyvet azok az emberek  érzik magukhoz közel akik valamilyen szinten nem felelnek meg az általános társadalmi normáknak. Akik mások, akiket kinéznek, akik körül van egy szép kis fal ami mögül mosolyognak.
És köszöntem szépen, innen a fal mögül ez életem könyve. DE TÉNYLEG. 

Figyeljen csak ide, tudja-e, hogy ott a Central Parkban, a kis tóban, kacsák vannak? Abban a kis tóban. Nem tudja véletlenül, hova lesznek, mármint a kacsák, ha befagy a tó ? Nem tudja ?